Zorán és a menedzsment - így vezet egy művész

Zorán szerint a zenében is kell egy összetartó, hatékony csapat. Igaz, azt egy percig sem tagadja, hogy vezetőként a zenészkollégákkal együttműködni bizony nem csekély kompromisszumkészséget igénylő feladat. "Minden zenész egyszerre határozott, ugyanakkor roppant érzékeny személyiség is - épp e miatt a kettősség miatt nehéz néha kizökkenteni őket abból, amiben épp elmélyedtek és új irányokat is mutatni számukra."

Bevált csapaton ne változtass

Zorán a "bevált csapaton ne változtass" elvhez következetesen tartja magát. A team magva közel 20 éve kitart a zenész mellett. "A legtöbb sikeres csapat hátterében sokan valamiféle csodaszert sejtenek és misztikumot gyanítanak - holott erről szó sincs. Zenészként bőven elegendő, ha a színpadi jelenlét szolgáltatja a misztikumot. A mi esetünkben inkább arról szól a történet, hogy a zenészek emberileg is nagyon közel állnak a másikhoz, jóban vannak, szeretik egymást, miközben szakmailag is azonos szinten mozognak és jók. " A fluktuáció így nagyon alacsony - az évek során elenyésző számú kolléga rostálódott csak ki.

A proaktív álláskeresést és a hideg hívásos, spontán jelentkezést kedvelő fiatal zenészeknek nem túl jó hír, hogy a zenész - bár összességében jónak tartja a meghallgatásokat, a castingokat - nemigen él ezzel a lehetőséggel. A legjobbak így évek óta szakmai ajánlás útján kerülhetnek be a csapatba.

Az üzleti világban elterjedt csapatépítő tréningeket mellőzik. Leginkább a koncertturnék hosszú, közös utazásai és a turnébuszban eltöltött idő jelentenek valamennyire hasonló élményt. Az előadóművész szerint egy, a zenészek életstílusát szimuláló csapatépítő tréningből rengeteget tanulhatnának a versenyszféra vezetői, felsővezetői is. Az összezártság, a közös étkezések, a sok hosszú út, a közben felmerülő konfliktusok ugyanis a lehető legjobb terepek az összetartás, a kölcsönös tolerancia gyakorlására és a személyiség fejlesztésére.

Nem büntetésekkel fegyelmez

A csapat jó hangulatához Zorán azzal is igyekszik hozzájárulni, hogy vezetőként soha nem a hibakeresést állítja a középpontba - emellett a kollégák szakmai ötleteinek is igyekszik teret biztosítani, miközben a zenekari hierarchiához sem ragaszkodik görcsösen. "Teljesen feleslegesnek tartanám büntetésekkel fegyelmezni a zenészeket, ha néha hibáznak. Egyrészt egy zenész van annyira érzékeny, hogy jobban tudja, amikor hibázott, mint én magam, így aztán rögtön korrigálja is magát és tanul a hibáiból. Másrészt az élő zene épp attól élő, hogy belefér néha egy-egy hangnyi elütés. Az ötletbörzéken is mindenki kiveheti a részét a munkából és bedobhatja az elképzeléseit a közösbe - amelyek közül aztán a zenekar sokat ténylegesen fel is használ egy-egy végleges produkcióhoz. Fontosnak tartom azt is, hogy a színpadon egységben, csapatként legyünk jelen és ne az egyéni hangszeres teljesítményre fektessük a hangsúlyt - tapasztalataim szerint ezt a közönség is érzi. Az ilyen produkciót jobban is értékelik."

Nem jó a túlzott "szakmai demokrácia"

Zorán ugyanakkor nem tagadja, hogy a vezetői szerepkör egyik legnagyobb kihívása a folyamatos kötéltánc a két véglet, a szigorúság és az engedékenység között. Bizonyos objektív szakmai mércéből még kreatív légkörben sem lehet engedni - mert úgy a végeredmény visszás lesz. "Nem lehet a túlzásba vitt "szakmai demokrácia" szellemében és eredményeként d-dúrból c-mollt csinálni"- érzékelteti a helyzetet.

Nehéz neki az elbocsátás

Vezetőként kényes kérdés lehet az elbocsátás és annak módja is. Ezt Zorán sem szereti - és ha teheti, viszonylag ritkán is gyakorolja, de előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor már nincs más járható út. A legsúlyosabb esetben az egyik, szakmailag egyébként kiváló teljesítményt nyújtó zenész kollégájának voltak komoly problémái az alkohollal. Zorán végül akkor döntött az elbocsátás mellett, amikor az alkoholfüggő zenész kolléga problémái miatti kiszámíthatatlan viselkedése majdnem veszélybe sodorta a produkciót is.

Takács Gabriella, 2011. október 28.