Váltási trendek az álláspiacon

2019. 01. 01.

Nem tervez munkahelyváltást a munkavállalók kétharmada, de ennek főleg az az oka, hogy kevés lehetőséget látnak, illetve tartanak az életük megváltozásától - derült ki a Kutatócentrum felméréséből. Látványosan megugrott ugyanakkor azoknak a száma, akik piacfelmérési szándékkal keresnek állást, valójában nem akarnak váltani. A dolgozók váltási szándékairól kérdeztünk HR-tanácsadókat.

Váltási trendek az álláspiacon

Többen visszakoznak a tanácsadónál


A válság aztán alapvetően változtatta meg a munkavállalói attitűdöt: a fokozott óvatosság vált uralkodóvá. Sipos Barbara személyzeti tanácsadó (Human Matrix) egy érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet. A jelöltek - gyakorlatilag az összes szakmából - ugyanúgy eljárnak az állásinterjúkra, mint korábban - de most sokkal óvatosabban viselkednek. Megugrott az előzetesen ”terepszemlét tartó”- valójában csak piacfelmérést végző, puhatolózó, érdeklődő jelöltek száma is. Emellett egyre gyakrabban fordul elő, hogy a pályázók a toborzás-kiválasztás szakaszában egy ideig készségesen együtt működnek - majd megtorpannak és az utolsó interjúkör előtt meggondolják magukat”- összegzi tapasztalatait Sipos Barbara.


900 ezer forintos bérigény


A néhány éve dolgozó fiatalok is kevéssé gondolkodnak a váltáson. Ez a réteg most inkább értékeli meglévő munkahelyét és biztos állásának megőrzésére törekszik. A pályakezdők ugyanakkor, mintha elvesztették volna mostanában realitásérzéküket, kissé elvetik a sulykot bérigényük közlésekor. ”Nemrégiben például egy pályakezdő mérnök, angoltudása mellett a spanyol nyelvtudásra hivatkozva, azonnal bruttó 900 ezer forintos fizetést jelölt meg havi fizetés gyanánt. Ez volt az utóbbi idők egyik legextrémebb bérigénye, amivel találkoztunk”- jegyzi meg Sipos Barbara.


E kilengés nem egyedi eset - kevésbé szélsőséges formában a pályakezdők jelentős részét jellemzi. Az ok kézenfekvő. A válság alatt gyakran előfordult, hogy a cégeknél a bérek egy időre megrekedtek. A fiatalok ennek megfelelően megpróbálnak előre gondolkodni – sokan úgy látják, hogyha évekig tartó stagnálásra van reális kilátás, akkor legalább olyan jövedelemszintről induljanak el, amellyel könnyebben átvészelhető a nehéz időszak. Ennek ellenére ez a taktikázás ritkán válik be.


Nő a mobilitás - kényszerhelyzetben


Kényszerhelyzet esetén azonban nőtt a mobilitási hajlandóság. Jellemzően annál a rétegnél, amely nem aktuálisan meglévő állásából váltana, hanem a munka után költözne. ”Úgy tapasztaljuk, hogy az elmúlt évek gazdasági nehézségei a munkavállalókat rákényszerítették, hogy gondolják át jobban munkavállalással kapcsolatos elvárásaikat: mit, hol és mennyiért hajlandóak dolgozni. Épp ezért a mobilitás az egyik olyan tényező, amelyben egyre többen hajlandóak nagyobb kompromisszumokra, mint korábban. Egy közép-dunántúli, gyártósori összeszerelői állásra most például sokan jelentkeznek akár a dél-alföldi régióból is. A fizikai munkakörökben – például tipikusan a gyártósori összeszerelő esetében – sajnos gyakran a kényszer szüli, hogy hajlandóak elköltözni, ingázni vagy szállás igénybe venni. Ugyanakkor a földrajzi mobilitás nem meglepő módon továbbra is a magasan képzett, magasan fizetett szakemberek esetében a jellemző leginkább ”- állítja Szekeres Katalin, a Manpower toborzási és marketing vezetője.


A karrierhez hűségesek, nem a vállalathoz


A munkahely-változtatási hajlandóságot Szekeres Katalin már hagyományosan alacsonyként értékeli hazánkban. ” fiatalok között, egyre inkább azt látjuk, hogy a karrierjükhöz hűségesek és nem egy adott vállalathoz. Amennyiben úgy érzik, hogy jelenlegi munkájuk nem arrafelé viszi őket, amerre menni szeretnének, könnyen váltanak – természetesen akkor, ha erre van lehetőségük. Azok a szakemberek, akik jól képzettek - nem feltétlenül csak szellemi munkakörökre gondolok - olyan készségekkel rendelkeznek, amelyeket a munkaadók keresnek – egyre inkább válogathatnak, hogy hol, mit és mikor akarnak dolgozni – fokozódik az egyéni választás lehetőséggel. Ezzel párhuzamosan, azon a munkavállalóknak, akik a munkáltatók által nem keresett vagy nem megfelelő szintű készségekkel rendelkeznek, egyre több kompromisszumot kell kötniük abból a szempontból, hogy milyen munkát, hol, mikor, milyen időbeosztással, feltételekkel vállaljanak el”- magyarázza.


5 évente vonjunk mérleget

A munkaerőpiac szakértői mindenesetre úgy látják, nem árt átlagosan 5 évente mérleget vonni, hol tartunk épp a karrierépítésben és nem lenne-e itt az ideje a váltásnak. A döntés meghozatalánál a pénz nem minden, ugyanakkor érdemes jobban végiggondolni, milyen a munkahelyi légkör, milyenek a kapott feladatok, milyen a cég helyzete és van-e hosszabb távú perspektíva az adott munkahelyen.


Váltási trendek az álláspiacon


- Kisebb váltási hajlandóság az alkalmazottak körében
- Kényszerhelyzetben levőknél nőtt a költözési hajlandóság
- Nőtt a piacfelmérési szándékú álláskeresők száma, akik valójában nem váltanának
- A fiataloknak nem a cég, hanem a karrier a fontosabb


Takács Gabriella, 2011. március 2.