Vállvonogatás, műmosoly - valóban csapnivalók a magyar eladók?

Cipőbolt: még a köszönés is elmaradt

Első teszthelyszínünk egy közismert belvárosi pláza cipőboltja. Ez az üzlet árban már inkább felső, mint középkategóriás. Viszonyításként: egy pár minőségi női, tavaszi-nyári cipőért akár az átlag magyar minimálbér fele is lazán otthagyható, miközben akciós portéka is csak mutatóban akad itt-ott, a szandálok között. Nincs is tömegnyomor, de még csak közepes "népsűrűség" sem a cipőbolt polcai között: az üzletben éppen csak lézeng pár érdeklődő. Talán ezért sem túl jó reklám a boltnak, hogy az épp "szolgálatban lévő" eladóhölgyek még a kötelezően elvárható minimumot sem nyújtják a potenciális vásárlójelöltek felé. Se köszönés, se kedves érdeklődés, se egy elvárható, "Jó napot kívánok, miben segíthetek?". Ottlétünkkor egykedvűen, pókerarccal, leginkább tisztes távolságból méregetik a vásárlókat, mint a hipermarketes árufeltöltők - homlokukon csak akkor fut át némi rosszalló árnyék, amikor a vásárlójelöltek érdeklődve kézbe is vesznek egy-egy cipőt. Az eladónőknek itt legfeljebb annyi írható a javára, hogy reggel felhúzták a rolót, megnyitották az eladóteret a vásárlók előtt és az eladói jelenlétnek köszönhetően legalább a kleptomániások nem garázdálkodhatnak szabadon a polcok között. Ez azonban a minőségi kiszolgáláshoz édeskevés - így munkájukat sajnos csak épphogy 2-esre tudtuk értékelni…

Drogéria: részletes termékinfó és műmosoly

Következő teszthelyszínünk a plázában már az egyik, szintén közkedvelt és gigantikus drogéria eladótere. Tarka árukínálatában sminkkészlet és öblítő, tisztítószer és müzli egyaránt jól megférnek egymás mellett: eközben állandóan tömeg gomolyog a polcok között, úgy tűnik, sokaknak egyfajta kikapcsolódás is a bevásárlás. Még parfümrészleg is van. Így aztán némi exkluzivitásra vágyó vásárlóként egyből itt kezdjük el a tesztelést, illatmintákat nézegetve. Mindenképp pluszpont a húszas éveiben járó eladólánynak, hogy szólnunk sem kell, kérés nélkül is készségesen siet segítségünkre. Kérdéseinkre szorgalmasan válaszolgat, serényen készíti elő a papír tesztcsíkokat és szórja rájuk a parfümpermetet. Az előző illatminták semlegesítésére még babkávét is szimatoltat velünk üvegpohárból egy-egy próba után, de az akciós termékek ajánlása sem marad el. A hölgy a parfümkínálattól sem jön zavarba: tökéletesen tisztában van vele, milyen stílusú és életkorú vásárlóhoz milyen termék illik és azzal is, melyiket tanácsos inkább nagyívben kerülnie. Az egyetlen negatívum: sok a mosoly, talán túlságosan is, ami kicsit művivé és mesterkéltté teszi az eladónőt - de lehet, a gesztus céges és felettesi elvárásoknak szól. A kevesebb ebben a helyzetben kicsit több lett volna. A drogéria eladónője ennek ellenére remekül helytállt inkognitós gyorstesztünkön - így teljesítményét bíztató szándékú 4/5-re értékeljük.

Lakásdekorációk: vállvonogatós válaszok

Az eladótesztelést a lakásdekorációk egyik trendi hangulatfelelősénél folytatjuk - ám az "eladógárda" már a tesztelés első perceiben csúnyán rácáfol a várakozásokra. A míves kávéscsészék, retro bögrék, egyedi lámpák, cukorkás küblik, babaházba illő pici fűszertartók és lakásdekorációs cikkek színes kavalkádjában valahogy lelkesebb csapatra számítunk. Sajnos csalódnunk kell: az eladók tisztes távolból, sok-sok méterre a vásárlóktól pásztázzák a terepet egy kirakatbaba és egy szolgálatot teljesítő biztonsági őr furcsa keverékeként. A vásárlónak nem sok figyelem jut: az eladók hol egykedvűen merednek az eladótérbe, hol trécselnek kicsit a pult mögött vagy aggódva lesik a vevőket, nehogy leverjenek valami értékesebb vagy legalábbis törékeny tárgyat. Érdemi infót legfeljebb kérdésre, vállvonogatós stílusban kapunk. A néha kasszázó eladókkal így jobbára csak vásárlás esetén, fizetéskor tudunk kommunikálni. Az eladók egyetlen pozitívuma itt a kassza kezelése, de egyéb téren már nem igazán vevőközpontúak. Teljesítményüket így csak 2-esre tudtuk értékelni.

Edénybolt: így kell csinálni

Az utolsó teszthelyszín már egy apró, alig pár négyzetméteres edény és konyhafelszerelési boltocska, még mindig a belvárosi plázában. Érkezésünkkor egyetlen eladó tartja a frontot - ő viszont remekül állja a sarat. A fiatalember megérkezésünkkor hangosan köszön. Nála már az érdeklődés sem marad el, készségesen tudakolja, miben segíthet. Mivel részünkről az utolsó teszthelyszínen - ezt ő nem tudja - konkrét elképzelések hiányában jobbára csak nézelődésre és pár kérdésre futja, készségesen ajánl a figyelmünkbe néhány akciós terméket, többek közt egy teflonbevonatú serpenyőt, fél áron. Pluszpont, hogy az udvarias hangnem akkor is megmarad, amikor a bőség zavarában végül nem veszünk semmit és távozásunkkor is kulturáltan köszön. Ebben az üzletben az eladó maximálisan hozta a tőle elvárhatókat: udvarias volt, de mégsem tolakodó és az infóközlésre sem kellett sokat várni. Tudta, milyen termékeket kínál és mennyiért, de nem sértődött meg, amiért épp nem vettünk semmit. Az edénybolti eladó így végül 5-öst kapott tőlünk, a teszt során gyakorlatilag egyedüliként.

Az eladók védelmében

Itt jegyezzük meg, cikkünket nem a szőrszálhasogatás szándéka szülte. Az eladói lét egyáltalán nem sétagalopp a gyakran fárasztó vevői kérdésekkel, a gyakori, hétvégi munkanapokkal, a rájuk háruló anyagi felelősséggel és az alacsony munkabérekkel. Mindemellett a Munka Törvénykönyvének számos változása éppen őket érinti a legrosszabbul. Végezetül a tulajdonosok figyelmébe: ha az eladóknál is életbe léptetnék az amerikai modellt - ebben a jól teljesítő eladók munkabérükön felül említésre méltó jutalékban is részesülnek - talán több lenne a mosoly a pult mögött és a kassza is jobban pörögne…

Takács Gabriella, 2013. május 14.