Távmunkateszt: hol jobb dolgozni?

Könyvtár: diákcsevej és intenzív alapzaj

Az első állomás a Budapest VIII. kerületében található Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. A 2. emeleti zárt udvarra néző ablakok közelében 5 darab, nagyjából fél méter magas, kör alakú asztal és a mellette lerakott, kék plüssborítású fotelek alkotják a munkateret. Viszonylag nehéz helyet találni, aminek az oka, az asztaloknál csoportosuló fiatalok gőzerővel készülnek a történelem érettségire, a vizsgaidőszak utolsó megmérettetéseire, vagy egymást korrepetálják. Ahogy hallom, épp a reformkort ismétlik át. Belőlem csak kibújik az újságíró és rákérdezek, hogyhogy most, évzáró után nézegetik a tételeket. Aztán megtudom, az emelt szintű érettségik már lezajlottak: ők speciel a középszintűre készülnek. Ami ezután jön majd…

Az elvben tanulásra, munkára és olvasásra létesített helységet amúgy egyfolytában betölti egy intenzív alapzaj, éppúgy, mint a futball vb meccseit a vuvuzela hangjai. A zajforrás leginkább pohár, villacsörömpölés, tálcacsattogtatás és ebédlős csevegés keveréke. Nem véletlenül - légvonalban közel van a földszinti menza. A zárt udvarra letekintve ott hömpölyög az embertömeg az asztalok körül, üdítős poharakkal, kávéval, süteménnyel, szendvicsekkel, hónuk alatt kölcsönkönyvekkel. A "Szabó Ervinben" amúgy is lehetetlen nem találkozni ismerőssel. Én is hozom a papírformát, mert nekem sem sikerül… Ez aztán végérvényesen nyilvánvalóvá teszi, hogy anyaggyűjtésre, korrepetálásra, eszmecserére, olvasgatásra remek a könyvtár. Cikkírásra, publikációk előkészítésére már kevésbé alkalmas. Legfeljebb akkor, ha minden kötél szakad. Erre a lehetőségre így 5-ös skálán legfeljebb 3 pontot adok osztályzatként…

1000 forint óránként, de legalább lehet dolgozni

Mobil-távmunkás munkanapom második állomása a Paulay Ede utcai L-Office közösségi munkatér, vagy ha jobban tetszik, "co-worker iroda". A koncepció lényege egyszerű: az itt dolgozók többnyire olyan távmunkások vagy vállalkozók, akik nem béreltek ki erre a célra külön irodát. Munkájuk oroszlánrészét ezért otthon vagy különféle netkávézókban végzik - mégis időnként vagy kisebb-nagyobb rendszerességgel irodai környezetbe vágynak, esetleg egy-egy tárgyalást szerveznek ide. Az L-Office-ban óránként 1000 forintért tevékenykedhet a távmunkás - nagy tételben, havi jeggyel nyilván olcsóbb a szolgáltatás. Cserébe tetszetős környezet - modern, műanyag tojásfotelek, babzsák ülőalkalmatosságok, trendi lámpatestek, kortárs festmények - várják. A kiszolgálásra sem panaszkodhatok: az ügyintéző hölgy rögtön készségesen mutatja is, mit, hol találok meg.

Emellé ingyenes kávé, tea, aprósütemény, sőt még rágógumi automata-használat is dukál a delikvensnek. Laptopról viszont a távmunkásnak saját magának kell gondoskodnia, hiszen a cég csak a munkaállomást adja, az eszközt nem. Megérkezésemkor egyébként rögtön multikulturális közegbe csöppenek. Hallomásból ítélve a hátam mögött vagy pár méterrel 3 fős designcsapat dolgozik valamilyen kampány reklámanyagán - éppen színskálákról tárgyalnak. Balkéz felől egy fiatalember tárgyal skype - on üzleti ügyben, angolul, míg jobbra egy hölgy hol az előtte tornyosuló iratköteget, hol pedig a laptop képernyőjét fürkészi. A háttérben eközben visszafogott hangon munkamegbeszélés és jellegzetes klaviatúra-kattogás hallatszik, éppúgy, mint napközben bármely irodában. Közben nekem is befut pár, munkavégzéssel kapcsolatos telefon, amelyeket - szerencsére tágas a hely - önkéntelenül sem kényszerülök megosztani a távmunka-társakkal, mert félre is lehet húzódni…Dolgozni tehát jól lehet itt - az internet gyors, át tudom futni a beérkező e-mail-eket és a klíma is kellemes. Utóbbi megléte nem elhanyagolható. Főleg nyáron, 30-40 fok közti hőmérsékletben - a légkondi ugyanis a távmunkások zöme számára otthon még nem elérhető. A hatást nálam csak a hajdani, általános iskolai technikaórák képi világára emlékeztető, hosszú, fa munkaasztalok rontják egy picit, noha nyilvánvalóan ez is design része. A lehetőséget így 5-ös skálán 4/5-re osztályozom.

Kávéház: idegesítő kávégép

A mobilt távmunka túra nem sokkal később egy impozáns körúti kávézóban folytatódik. Az elegáns mahagóni asztalokat félkör alakú bőrfotelek szegélyezik, bent kellemes félhomály. A hely ebben az esetben is légkondicionált, mégis szellős. Kezdetben nincsenek is túl sokan a személyzetet és a kiszolgálókat leszámítva. Érkezésemkor egy pár kávézik és egy középkorú férfi telefonál, így helyet találni sem túlságosan nehéz. Jobban szétnézve hamar észrevenni, hogy a kávézó felkészült a laptoppal érkezőkre - konnektorok is vannak itt, jól elérhető közelségben arra az esetre, ha az akkumulátor netán nem bírná tovább a gyűrődést. (Nem mindenhol van ez így: több hasonló kávézó direkt nem teszi lehetővé, csakhogy a betérők a náluk lévő PC-ket és internetet használják inkább.) Közben megérkeznek az újabb netezők és dolgozni vágyók laptoppal a hónuk alatt.

Mindenesetre a jólneveltség jegyében veszek egy teát, hogy munka címén se foglaljam ingyen a helyet. Kár volt - bár a nedű a menüben egzotikusként beharangozott különlegesség, a valóságban borzalmas, és az árfekvése sem túl baráti. Közben én is intézek néhány telefont több-kevesebb sikerrel. Ugyanis a háttérben - nem véletlenül, hiszen kávézóban vagyunk - folyamatosan zúg és szörcsög a kávégép, folyik a csapból víz, csörömpölnek a csészealjak, és eszmét cserélnek a kiszolgálók is. A hangzavart tetézendő, a hangfalakból valamilyen melankolikus, andalító jazz-zene is szól ráadásként. Így ami munkaidőn túl, újságolvasás mellett még kellemes is lehetne, munka közben határozottan zavaró körülmény. Néhány telefon, vázlat és ötlet átfutása után tovább is állok. Ezért erre a munkaállomásra nem is tudnék jó szívvel “kétharmadnál" többet adni.

Városliget: elcsábít a természet

Utolsóként a Városliget következik a sorban. Eredetileg a Margitsziget lett volna a végállomás: de az árvízhelyzet és a dőlésveszéllyel fenyegető fatörzsek miatt ez most rizikós lenne. Általában tele vannak a tóparti székek beszélgetőkkel, nézelődővel és kutyasétáltatókkal. Szerencsére most nincs itt szinte senki. A picit fülledt időn és a szúnyogokon kívül így aligha van zavaró körülmény. A zöld fás - lombos környezet, a napfény megnyugtató, sőt, a környezetváltozás a netkávézókhoz és a szabványos irodákhoz képest kifejezetten inspiráló hatással van a munkára. Nem elhanyagolható, hogy a zöldnövényzet miatt több a friss levegő is ( hacsak nem számítom a Vajdahunyad vártól nem túl messze lévő autóutat a Hősök tere felé.) Egy-két hátulütő azért akad: elvonhatja például a figyelmet a víz illata - még akkor is, ha a tó épp nincs is mindenhol feltöltve - főleg ebben az időszakban, amikor a dolgozók zöme már javában a nyaralását tervezi vagy épp szabadságát tölti.

A másik probléma a technikai háttér hiánya és a kiszámíthatatlan, váratlan helyzetek, amelyekre azért reagálni is kell. Konnektor és elektromosság értelemszerűen nincs a közelben - ilyen elvárást támasztani egy mesterséges tóval szemben azért túlzás is lenne. Ugyancsak kellemetlenül érintheti a laptop képernyőjét nézőt, ha a semmiből hirtelen 2 eb - egy pitbull és egy meghatározhatatlan fajta - bukkan elő és feltartóztathatatlanul közeledik. Szájkosár nélkül. Szerencsére barátságosak, ráadásul a gazda is megjelenik és odébbállnak, így folytathatjuk tovább az élménygyűjtést.

Aki tehát parkos, ligetes környezetet választ alkalomadtán távmunkához, az mindenképp feltöltött akkumulátorral érkezzen meg a helyszínre, 1-2 órányi feladattal. Ilyenkor érdemes már előre az akkumulátor kapacitásának megfelelő munkamennyiséget betervezni - így legalább nem érhetnek senkit kellemetlen meglepetések. A technikai háttér hiánya és a felmerülő komplikációk miatt viszont nem a legcélszerűbb ilyen munkaállomásra időzíteni az égetően sürgős, határidős feladatokat. Az összbenyomás azért pozitív: a ligetes-tópartos távmunka így az 5-ös skálán 4-es osztályzattal zárhat.

Takács Gabriella, 2010. június 21.