Önkéntesként külföldön (1.) - Dánia

Az iskolában a napok főként útkereső csoportfoglalkozásokkal, pályaválasztási tanácsadással, és tréningekkel telnek, egy éven át. István kiutazásakor még nem beszélt dánul. Kezdetben az angolra szorítkozott - ám hála az első öt hónap, heti 3-szor másfél órás nyelvtanulásnak, a 9 hónapos projekt végére már középfokú dán nyelvtudással büszkélkedhetett. ”Mivel előtte már jól tudtam norvégül, egyáltalán nem volt nehéz elsajátítanom a nyelvet.”

Multifunkcionális mindenes volt

A fiatalember amolyan multifunkcionális mindenesként dolgozott az intézményben. ”Szabadidős programokat, kirándulásokat, sportfoglalkozásokat - a futball vb alatt például mini focivébét - szerveztem a diákoknak.

Emellett különböző szituációs gyakorlatokat, készségfejlesztő és csapatépítő tréningeket szerveztem, az iskola reklámprospektusainak az elkészítéséből is kivettem a részemet. Szinte mindenütt ott voltam. A fiatalok nagyon megkedveltek, egy idő után, nem hivatalosan, kicsit iskolapszichológus is lettem. A diákok kis túlzással éjjel 3-kor is megkereshettek, ha valamilyen problémájuk volt. És meg is tették - az ajtóm mindig nyitva állt előttük. Sokan a bizalmukba fogadtak. Ott volt például a mexikói Pedro, aki 16. születésnapját Las Vegasban, egy börtönben volt kénytelen”ünnepelni”, mert az apját illegális határátlépési kísérlet miatt tartóztatták le az amerikai hatóságok. Elképesztő élettörténetekkel találkozhattam kint. ”

A kijutás lépcsői

István a Cseresznye Ifjúsági és Információs Irodán keresztül jutott ki Dániába. A programra önéletrajzzal és motivációs levéllel lehetett jelentkezni. Miután a kinti fogadó intézmény megkapta a pályázatát, hamarosan megcsörrent a telefon. Egy negyedórás, angol nyelvű beszélgetéssel mérték fel a nyelvtudást, a sikeres telefonteszt után alig néhány nappal, 2009 októberében már utazhatott is.

Milyenek a dánok?

A fiatalember a dánok mentalitását érdekesnek találta. ”A dánok magas életszínvonalon élnek. Kiegyensúlyozottak, nagyon kedvesek, optimisták és bátorítóan viselkednek a hétköznapokban - ugyanakkor nagyon érdekes, hogy a biztatás szándékával gyakran irreálisan, indokolatlanul túldicsérték a fiatalok teljesítményét. Így a népfőiskolán, nem ritkán mindenféle értékelhetetlen mázolmány vagy két vonal festéséért is az egekig magasztalták művészi szempontból a tanulókat – ami, valljuk be, nekem kissé furcsa volt. A dánok humora mellett sem lehet elmenni szó nélkül: kicsit fekete, morbid és máshoz nem is igen lehet hasonlítani.”

Ezt adta a kintlét

A külföldi önkéntes munka mindenesetre - ahogy István mondja – „szuper, leírhatatlan és megfogalmazhatatlan” élmény. ”Rengeteget hozzátesz az ember személyiségéhez mindaz, amit az önkéntes munka során megtanul. Rám az is nagy benyomást tett például, hogy nálam sokkal rosszabb helyzetben lévő emberekkel találkozhattam itt-azóta tanultam meg jobban értékelni az életemben a jó dolgokat”- summáz.

Sorozatunk második részében egy Spanyolországot megjárt fiatalember számol be élményeiről.

Takács Gabriella, 2011. január 18.