Nagyobb veszélyben a férfi dolgozók

Férfias iparágakat érintett a válság

Hogy miért érintette jobban a férfiakat a leépítési hullám? Részben ők nagyobb arányban és 300 ezer fővel többen dolgoznak, így elbocsátásra is nagyobb az esély. Ám a fő ok a válság által leginkább sújtott ágazatokban keresendő, ugyanis az autóiparban, a fémiparban, a nehéziparban és az építőiparban sokkal több férfi dolgozik. Emellett köztudott: a válság a kezdeti szakaszában először a jobban fizetett vezetői, középvezetői kört illetve a szakképzetlen vagy kifejezetten kölcsönzöttként dolgozó munkaerőt vette célba. A tapasztalatok szerint mindkét körben jelentősen felülreprezentáltak a férfiak. Itthon ugyanis még a legoptimistább becslések szerint is csupán a vezető beosztásban lévők kicsit több mint 37 százaléka nő, míg 63 százalékuk férfi.

A válság benyomulását a ”férfias” iparágakba Sík Endre, a Tárki kutatóintézet szociológusa is megerősítette. A férfiak veszélyeztetettségét a férfi-női keresetek közötti különbség is jelentősen megnövelheti. ”A női bérek még mindig alacsonyabbak a férfiakénál, ám ez a diszkriminatív helyzet most kivételesen előnyösebb körülményeket teremt a hölgyek számára. A munkáltatók tudniillik nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy krízishelyzetben épp a magasabb keresetű dolgozók továbbfoglalkoztatását ne vállalják fel a továbbiakban. Így ezek a kollégák legtöbbször épp a férfiak.” A szociológus egyébként számos hasonlóságot lát a szocializmus végét, a rendszerváltás időszakát jellemző elbocsátások és a mostani gazdasági válság miatti leépítések között.

Akkortájt is tömegével szűntek meg a javarészt férfiak munkaerejét igénylő gyárak, munkahelyek a fémiparban, a nehéziparban.” Néhány különbség azért mégis van. Sík Endre úgy látja: a mostani leépítésekbe beleeső férfiak már képesek jobban alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, képzettebbek és nagyobb szakmai tapasztalatot halmoztak fel a munkával töltött évek során, mint sorstársaik két évtizeddel ezelőtt.

Nagy a társadalmi nyomás a férfi munkanélkülin

A szociológus azért arra is felhívta figyelmet: igyekezni kell mihamarabb visszatalálni, visszatérni a munka világába. ”A hazai társadalmi szokásoknak megfelelően a többség kizárólag a férfiakra hárítja a család anyagi fenntartásának felelősségét. Egy ilyen macsó beállítottságú kultúrában sokaknak elfogadhatatlan, hogy a férfi munkanélküliségének idejére, átmenetileg a hölgyek vállalják magukra ezt a feladatot, vagy több pénzt keressenek.”

Épp ezért a sokkos bejelentés feldolgozása után sem ajánlatos tétlenségbe, önsajnálatba menekülni. A munkanélküli igazából főállású álláskereső, akinek aktívan kell eltölteni a hirtelen kiüresedő hétköznapokat. Tudatosítsuk magunkban, hogy az elbocsátástól emberileg nem lettünk értéktelenebbek, csak átmenetileg kevesebb pénzből gazdálkodva kell majd megélnünk. Tompíthatja az elbocsátás élét az a tudat is, hogy rengeteg sorstársunk van a gazdasági válság idején - különösen, ha nem szakmai alkalmatlanságunk, hanem a gazdasági krízis miatt állunk átmenetileg vesztésre. Mindenkivel előfordulhat ilyesmi az élete során, nem kell presztízskérdést csinálni mindebből. Természetesen, ha szakmai problémák állnak az elbocsátás hátterében, célszerű átgondolni, miben kell változtatnunk. Járjunk utána, hogy milyen lehetőségek, megoldások - átképzés, vállalkozóvá válás támogatása, a munkaügyi kirendeltségek ingyenes tréningjei - segíthetnek az álláskeresésben. A munkanélküliség feldolgozásában természetesen a közvetlen hozzátartozók, a társ, a családtagok is rengeteget segíthetnek. Nekik kell elsősorban érzékeltetni az elbocsátottal, hogy a történtek ellenére támogató hátteret biztosítanak a számukra.

Takács Gabriella