Mit lehet tenni, ha a főnök üvölt?

2019. 01. 01.

Dühkitörések és mindent elsöprő hangorkán az egyik oldalon, megszeppent, megdöbbent kollégák és a sarokba húzódó kollégák a másikon. Az üvöltöző, önkontrollját gyakran elveszítő főnök minden irodista rémálma. Még a hétköznapokat is megkeserítheti, ha a vezető ilyen magatartása mindennapossá válik. Mit lehet tenni?

Mit lehet tenni, ha a főnök üvölt?

A vehemens természetű főnök viselkedése különösen akkor jelenthet komoly kihívást a munkavállalóknak, ha a vezető nem elégszik meg a gyakori e-mail váltásokkal és a konferenciahívásokkal. Ehelyett gyakran igényli a személyes meetingeket, megbeszéléseket - ahol aztán könnyen elszabadulnak az indulatok és kő kövön nem marad… Szerencsére azért létezik néhány hatékony kommunikációs praktika a lefegyverzésükre és a helyzet kezelésére. Meglepő, de igaz: az üvöltöző, indulatait kontrollálatlanul szabadjára engedő vezető viselkedésének hátterében gyakran épp saját félelmei, szorongásai állnak. "Gyakran érzi magát tehetetlennek, gyengének - emellett nincs a megfelelő eszközkészlet birtokában a problémái megoldásához sem"- magyarázza Csehák Hajnalka pszichológus.


Hiba az indulatos válaszreakció


De mit tehetnek ebben a helyzetben a frusztrált vezetők szenvedő alanyai, a kollégák? Egy biztos: ez épp nem az a helyzet, amikor a vitapartnert a saját eszköztárával kellene legyőzni. A vezető dühkitörésére indulatosan reagáló fél viselkedése csak olaj a tűzre és tovább növeli a főnök haragját. Melynek következményei természetesen a munkavállalón csapódnak majd le. Épp ezért nem célszerű visszavágással, eltávolíttatással, dolgozói összefogással fenyegetőzni - ám félelmet semmiképp nem szabad mutatni. Ezek helyett tanácsos inkább higgadtan, nyugodtan, kiegyensúlyozottan reagálni a vezető viselkedésére. "Semmiképp ne reagáljunk szóbeli agresszióval a vezető szóbeli agressziójára! Inkább tegyünk fel neki az elvégzendő feladattal kapcsolatban egy kérdést - és utána még egyet, amely pontosítja is az előzőt.


Tereljük a konstruktivitás felé


Például így:"
-Figyelj, akkor pontosan hogyan szeretnéd, hogy elkészüljön ez a munka? Tehát akkor jól értem azt, hogy…"- ad tippet a pszichológus. A szelíd együttműködési készség kifejezése is segít, ha csillapíthatatlanul dühöng a főnök. Kérdezhetjük ilyenkor azt is, hogy "Megértem, hogy most dühös vagy, de megbeszélhetnénk ezt egy kicsit nyugodtabban?" Vagy azt, hogy "Beszélhetünk akkor, ha majd egy kicsit jobban tudsz rám figyelni?" Ezzel a lépéssel máris kizökkentjük a főnököt:. Így kénytelen lesz abbahagyni az üvöltözést, mert a kérdés megválaszoltatásával tulajdonképpen kap tőlünk egy új feladatot. Ezzel máris átkerült a beszélgetés irányítása a munkavállaló kezébe"- magyarázza a taktikát a pszichológus. Ez a fajta asszertív kommunikáció elegáns és hatékony is. Figyeljünk azért a hangsúlyokra is - a túlzott alázatoskodást mindenképpen kerülni kell…
Sokakban merülhet fel a kérdés: vajon miként kerülhetett pozícióba a mai, kifinomult, toborzási és kiválasztási technikák ellenére is egy olyan vezető, aki még saját indulatainak kezelésével is jócskán hadilábon áll? A válasz az, hogy ez a jelenség sajnos egyáltalán nem ritka. Az egyik gyakori ok: számos HR-es vagy az új munkatárs kiválasztásával megbízott kolléga nem rendelkezik pszichológus diplomával, így aztán a pszichológiai tesztek megíratásától is eltekint a kiválasztási folyamat során. Emellett előfordulhat az is, hogy alkalmaz ugyan tesztet - ám a minden kétséget kizáró végeredményhez szükséges, többszöri tesztíratást már nem tartja szükségesnek.


A HR sokat tehet a kiszűrésért


A helyzet kezelésének kulcsa így igazából a HR kezében van: gyakran ugyanis épp rajtuk áll vagy bukik, hogy a hatékony toborzással és kiválasztással megkíméljék a beosztottakat az indulatos vezetők jövőbeni munkahelyi ámokfutásaitól. Előfordulhat mindemellett az is, hogy a munkavállaló jó szándéka ellenére sem sikerül dűlőre jutni a hisztérikus főnökkel. Ebben az esetben, amennyiben persze a munkavállaló megteheti, érdemes akár a munkahelyváltást is megfontolni.


Takács Gabriella, 2012. szeptember 4.