Mit képzelnek magukról a munkaadók? - kiakadtak az álláskeresők

Tamás villamosmérnök. A standok között érdeklődő fiatalember nemrégiben kapta kézhez mesterdiplomáját. És miközben pályakezdő létére számtalanszor hallgatta már végig más pályakezdők panaszáradatát a témában, nem igazán érti, mi a problémájuk. Tamás nem az állásinterjúk kihívásaiban - sokkal inkább a rossz hozzáállásban, a pesszimizmusban látja a sikertelenségek legfőbb okát. "Nem jó hozzáállás úgy odamenni állásinterjúra, hogy "nekem mindenképpen kell egy munka, jaj, mi lesz velem, ha nem kapom meg." Mert nemcsak az álláskeresőnek van szüksége munkahelyre, hanem a cégeknek is az értékes szakemberekre. Nem olyan egyoldalú dolog ez, mint ahogy sokan képzelik"- mondja túláradó optimizmussal. Mindenesetre jól jegyezzük meg az álláspontját, mert a megkérdezettek táborában Tamás egyedül maradt véleményével. A többiektől már csak a HR-eseket és a cégeket kritizáló panaszáradatra futotta...

Aki udvariatlan HR-esbe botlott

Például az alapképzést nemrég befejező, mesterképzésben már elsőéves mérnök-informatikus Zoltánnak is igencsak megvan a véleménye a cégek hozzáállásáról. Nagyon rosszul viseli, hogy a munkaadók olyan emberektől is profi álláskeresői magatartást várnak el, akik épphogy csak belekóstolva, picit bizonytalanul botladoznak a területen. "Még nem kaptam kézhez az alapdiplomámat, mert nincs nyelvvizsgám, de azért nézegetem az állásajánlatokat. A cégek viszont kiakasztóak. Egy csomó helyen úgy állnak az álláskeresőkhöz, mintha ő is legalább HR-es lenne, vagy mi. El sem tudják képzelni, hogy valaki korábban még sosem keresett állást. Nem készségesek, nem akarnak segíteni - de még elmagyarázni sem, hogy mit hozzak és mire lehet ilyenkor számítani. Pár hete például megkérdeztem egy állásbörzén, hogy mi, hogyan van itt. Erre a cég csak annyit mondott: "Köszönjük, jól vagyunk!" Ez felháborító, mit képzelnek ezek magukról? "- bosszankodik a fiatalember.

Sablonos, semmitmondó kérdések

Nem tudott túl sok pozitívummal előrukkolni Anita sem. A harmincas éveiben járó, építész hölgy közel fél éve veszítette el a munkáját és néhány, pihenésre szánt hónap után az elmúlt hetekben ugrott fejest az álláskeresésbe. Ám sem most, sem a korábbi munkáira vadászva nem találkozott igazán értékelhető céges hozzáállással. Ráadásul az interjúztatók semmitmondó kérdéseit is nagyon unja már. "Állandóan sablonos, unalmas, egysíkú, egy kaptafára gyártott és idegesítő kérdésekkel bombáznak minden egyes állásinterjún. Mindezt állítólag azzal a felkiáltással, hogy jobban megismerjenek, de a kérdéseik általában pont nem alkalmasak erre. Sőt, épp ellenkezőleg! Mert azokra a munkáimra, projektjeimre, amit például a közelmúltban tettem le az asztalra, vagy a szakmai felfogásomra - amúgy ezekből szerintem meg lehetne ismerni egy szakember hozzáállását - véletlenül sem kíváncsiak. Ehelyett viszont visszatérő kérdés, hogy "Hol szeretne tartani 5-10 év múlva?", amire egy állandóan változó környezetben azért elég nehéz válaszolni."

"Miért nem válaszolnak az álláspályázatomra?"

Kata már más szempontból közelíti meg a kérdést. Jelenleg van munkája és az expóra is csak nézelődni jött ki. Őt viszont a visszajelzések hiánya idegesítette nagyon, amikor épp munkát keresett. "Nagyon bosszantott, hogy teltek-múltak a hetek-hónapok, de a cégektől még csak visszajelzésre sem futotta. Nem várom egyébként, hogy mindenkit értesítsenek telefonon-de azért legalább egy rövid válasz e-mailre futhatná a cégektől"- mondja a jelenleg asszisztensként dolgozó hölgy.

Amikor szakértősködik a HR-es

Azt sem tartják túl szerencsésnek az álláskeresők, ha a HR-es túllépi a hatáskörét. Ilyenkor általában olyan területen akar szakértelmet mutatni, amely nem az ő asztala. Ám ebből inkább visszás helyzetek fakadnak - ami viszont nem az álláskereső számára kínos. "Gyakran panaszolják informatikus kollégák, hogy a HR-es az interjú nem a szakmai vezetővel folyó blokkjában el akar kezdeni "szakértősködni." Ilyenkor általában szakmainak tűnő, de hozzá nem értésről árulkodó keresztkérdéseket akar az IT-soknak szegezni: akik nehezen állják meg, hogy el ne mosolyodjanak"- mondja az IT-projektmenedzserként dolgozó János.

"Mennyi túlórát vállalna?"

Bosszantó állásinterjúkba futott bele az elmúlt időszakban az épp környezetmérnöknek tanuló, mellette angolul, japánul és franciául is folyékonyan beszélő Piroska. A korábban egyismert szolgáltató központban dolgozó hölgy részlegének felszámolása óta csöppent újból az álláskeresés világába. Eddigi tapasztalatai viszont kiábrándítóak: életkora és túlórázási hajlandósága ugyanis folyton terítéken van az interjúkon. "Állandóan az életkorommal van a probléma. Rendszeresen nekem szegezik, hogy hány éves vagyok, miközben ez szabályellenes. Az is visszatérő kérdés már rögtön az elején, hogy mennyi túlórát vállalnék be"- mondja az egyébként már 2 fiatal felnőtt, jelenleg egyetemre járó gyermekkel rendelkező Piroska. Tehát a "kicsik" ilyenformán már nem gátolnák a karrierépítésben....

Állásbörzék a következő hetekben:

Március 21. Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola

Március 26. Szegedi Tudományegyetem

Március 26-27. ELTE ÁJK Jogász Állásbörze (Budapest)

Április 2. Szent István Egyetem (Gödöllő)

Április 2. Miskolci Egyetem

Április 2. Budapesti Gazdasági Főiskola (PSZK)

Április 8-9. Széchenyi István Egyetem (Győr)

Április 16. Általános Vállalkozási Főiskola (Budapest)

Április 16. Kecskeméti Főiskola

Április 24. Debreceni Egyetem

Április 25. Zsigmond Király Főiskola (Budapest)

Április 28.-29. Pécsi Tudományegyetem

Takács Gabriella, 2014. március 13.