Miért nem küld választ a cég az álláspályázatra?

Kárt okoz a rutintalanoknak

Problémája nem egyedi: a céges visszajelzések - sőt, gyakrabban inkább azok hiánya – jellemzően az álláskeresőket leginkább bőszítő mozzanatok közé tartoznak a munkakeresés időszakában. Sőt, az elküldött pályázatot részletesen kiértékelő cég a karrier-tanácsadó szerint még elegánsan intézte a tájékoztatást. Mert míg például Nyugat-Európában bevett gyakorlatnak számít, hogy a cégek szinte minden jelentkezőnek visszajelezzenek a pályázat esedékes szakaszáról vagy végeredményéről, Magyarországon ez sajnos még eseményszámba megy. Ráadásul az álláskeresők számára sokszor idegtépő várakozás a rutintalanabbakat leblokkolja és passzív várakozásra készteti a folyamatos keresés és pályázás helyett. Ami egy ugyan testreszabottnak érzett, de végül el nem nyert állás esetén időpazarlás.

”Tapasztalataim és a karrier-tanácsadáson résztvevők tapasztalatai szerint a céges visszajelzés ritka, mint a fehér holló. 10 cég közül legfeljebb 1 vagy 2 él vele alkalmanként. És ők is többnyire csak az automatikusan generált és továbbított, egymondatos rendszerüzenetek szintjén reagálnak”- mondja Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadó. Ami egyébként gyakran frusztrálja is az álláskeresőket a személytelenségük miatt - mint ahogy az is, ha nincs az elutasítás épkézláb módon megindokolva és kénytelenek mindössze 1 határozott ”NEM”- mel beérni.

Nyitva hagyott kapu egy „Nem” után

Ám ha a pár szóban megindokolt elutasítás mellett mégis nyitva hagyják egy későbbi pályázás lehetőségét, az nem feltétlenül csak udvariassági formula a cég részéről. Ilyenkor gyakran arról van szó, hogy a pályázó referenciái és teljesítménye valójában határeset. Tehát nem szerepelt a pozícióért folytatott megmérettetéseken rosszul, de akadtak nála jobbak is. Ám arra már nincs garancia a cégek kezében, hogy a legmegfelelőbbnek bizonyult pályázók a próbaidő alatt - vagy akár hosszabb távon - valóban be fognak válni vagy nem jön közbe valamilyen nem várt körülmény. Erre az esetre viszont kellenek a talonban lévő CV - k és az alkalomadtán azonnal bevethető jelöltek. Akik épp azok közül kerülnek majd ki, akiket korábban egy hajszál választott el a sikeres pályázástól és kicsivel maradtak csak le a korábbi ”befutók” mögött.

Kis cégeknél nincs kapacitás

Az ellentmondásos vagy a későbbi munkakapcsolatot kilátásba helyező elutasításnál azonban sokkal idegesítőbb, ha az e-mail postafiókja a pályázás után kong az ürességtől és csak telnek és telnek a hetek, a hónapok… A céges ”némaságnak” mindenesetre számos oka lehet. Ilyenkor nem kizárt - kiváltképp kisebb cégeknél - hogy nincs keret az automatikus üzenetküldő szoftverekre - de a munkaerőhiány miatt arra sem, hogy az esetleg százas nagyságrendben érkező jelentkezésekre mindenkinek, egyenként válaszoljanak. Így aztán csak a valóban ”komoly” pályázók kapnak érdemi visszajelzést.
Emellett az sem kizárt, hogy az állásra pályáztató cég már egy, hónapokkal később esedékes projekthez vagy bővítéshez keresi a jelölteket. Ilyenkor - főleg azért, mert idő közben még sok minden történhet - szintén nem hamarkodják el a visszajelzést a cégek.

Félnek a támadható konkrét választól

Az értesítés elmaradásának további oka lehet az is, ha az önéletrajzok kezelésével megbízott munkatárs nem HR-szakember, de ennek kockázataival azért a cég is tökéletesen tisztában van. Így aztán a pályázók értesítését is inkább mellőzik. Nem szívesen kockáztatnak például egy olyan szakszerűtlen válaszlevél miatti panaszbejelentést az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál - például a jelentkező öregnek titulálásával vagy nemzetiségi hátterének kifogásolásával - amely a cégnek legkevesebb 50 ezer, legsúlyosabb esetben 6 millió forintjába is kerülhet. A botrány miatti presztízsveszteségről már nem is szólva.

Tanulság: nem szabad hátradőlni

A hónapszám késő, rosszabb esetben soha meg nem érkező céges visszajelzésre viszont mindenképpen gyógyír az aktív és elszánt álláskeresői magatartás. Utóbbi nem engedi kényelmesen hátradőlni a fotelben a pályázót még akkor sem, ha maradéktalanul személyre szabottnak gondolja a megpályázott állásokat. A cégek már nem feltétlenül gondolják ugyanezt és hiba lenne üresjáratban várakozva elpocsékolni értékes hónapokat. Ám a cégek feltárcsázása és az álláspályázatok iránti érdeklődés gyakran kétélű fegyver. Egy határozott kommunikációt igénylő - például értékesítői, üzletkötői - pozíciónál jól jöhet ez a fajta asszertív kommunikáció - ám más munkakörre pályázva már tolakodónak is tűnhet.

Takács Gabriella, 2014. február 11.