Magyar karrier Ausztráliában - bányamérnökként Perthben

Rácz Márk (28) a külföldön munkát vállalók merészebb táborába tartozik: ő egyből egy másik kontinenst, mégpedig Ausztráliát nézte ki álmai megvalósításának helyszínéül. Nem sokkal elutazása előtt és az egyetem elvégzése után itthon is állásajánlatot kapott, ám csak ’majdnem’. "2008-ban diplomáztam a Miskolci Egyetem bánya, - és geotechnikai mérnök szakán, ami a mostani rendszerben master fokozatnak felel meg. Akkor azonnal állást is ajánlott egy, a termelést Egerben nemsokára megkezdő bánya. Ott üzemvezető-helyettes lettem volna. Csakhogy egyfolytában húzták az időt, ígérgették a szerződést, a türelmemet kérték. Végül a sajtóból értesültem róla, hogy meg sem nyit majd a bánya" - meséli a hazai pályakezdés nehézségeiről.

Ausztrália számára már az egyetemi években álom volt, miután egyik tanára részletesen mesélt a kinti körülményekről, a karrierlehetőségekről. "Egyből tudtam, hogy itt majd lehet normális karriert építeni és el lehet a kitűzött célokat érni" - mondja inspirációjáról a fiatalember.

Diákvízummal indult a nagy kaland

Márk 2010. szeptember elején érkezett meg Ausztráliába. A kijutást a CSE Australia - regisztrált, magyarországi irodával is rendelkező, bevándorlással, oktatás,-és szállásszervezéssel foglalkozó cég segítette elintézni. Persze a Perthig vezető út nem volt zökkenőmentes. A bevándorlási hivatal ugyanis szakmák szerint is mérlegel a vízumkérelmek elbírálásakor. Márk szakmája a feltételrendszer alapján kedvező elbírálásban részesül - feltéve, ha a követelményekben szabott IELTS nyelvvizsgából modulonként legalább 6 pontot ér el, méghozzá két évnél nem régebbi diplomával a tarsolyban. "Többször futottam neki a procedúrának, volt rá példa, hogy mindössze fél ponttal csúsztam le a sikeres vizsgáról. Fellebbezést is benyújtottam, sikertelenül, de tudtam, hogy nem fogok meghátrálni. Ekkor jött a képbe az a lehetőség, hogy diákvízummal is ki lehet jutni Ausztráliába, így én is ezt az utat választottam."

Több millió forintos indulótőke kell

A nagy kaland és karrierépítés költségeinek előteremtése és az első, már a szakmába vágó állás megtalálása sem volt csekély kihívás: előbbiben Márk bátyja, szülei, míg utóbbiban az egykori mentora által ajánlott fejvadász cég munkatársa és a szerencse is a segítségére siettek. A jelenség nem egyedi: számos Ausztráliába kivándorló fiatalnak "gereblyézi össze" közösen a családi kör az indulótőkét egy jobb élet reményében, amire kicsit befektetésként is tekintenek. "A repülőjegy, az utazás, az ügyintézés költségeinek kifizetése után körülbelül 2500 ausztrál dollárral (1 ausztrál dollár körülbelül 228 forint - a szerk.) a zsebemben érkeztem meg a kontinensre, ami itt nem túl sok pénz. (Egy ausztráliai munkavállalást tervező embernek az első időszakban legalább 1-2 millió forintnak megfelelő összeget kell magánál tudnia, hogy biztonságban érezhesse magát.)

Először egy részmunkaidős, felszolgálói állásban dolgoztam rövid ideig egy olasz étteremben, de nem volt túl jó ötlet. Egyrészt legfeljebb heti 100 dollárt tudtam volna keresni: másrészt meg egyáltalán nem érdekelt a munka, mert én mindenképpen bányamérnökként szerettem volna elhelyezkedni. Ez a munkámon is látszódott: hiába hajtottam, nem volt a főnöknek elég jó, pedig időnként majd’ megszakadtam az igyekezettől. Ráadásul az is előfordult, hogy a nagy kapkodásban egy teljes asztaltársaságot öntöttem nyakon sörrel."

Az utolsó pillanatban kapta meg az állást

Márk azért nem adta fel: szabadidejében órákon át kitartóan kutatta a neten a neki szóló állásajánlatokat és szorgalmasan küldözgette a CV- ket. Sokszor élt meg hullámvölgyeket is: az udvarias stílusú elutasító levelekkel párhuzamosan pénze is fogyóban volt. A fordulat az utolsó előtti pillanatban következett be, amikor bányamérnöki pozícióval kereste meg egy fejvadász. A szakembernek korábban Márk egykori mentora hívta fel figyelmét a miskolci fiatalemberre. "A HWE Mining Ltd-től keresett egy projektmanager a fejvadászra hivatkozva október végén, hogy azonnal szükségük van egy bányamérnökre. A sürgősség miatt az interjú első fordulójára telefonon került sor: a szükséges ügyintézéseket, vizsgálatokat a következő 1 hétben intéztük és pár nap múlva már úton is voltam repülőn új munkahelyemre, a Newman melletti Area C nevű bányatérségbe."

Ilyen az ausztrál munkakultúra

Márknak kellemes meglepetést okozott az ausztrál lakosság kiegyensúlyozottsága, derűje, lazasága, udvariassága és túláradóan pozitív hozzáállása. "A kiutazás előtt mindenki arról áradozott, milyen kedvesek és segítőkészek itt az emberek. Először nem nagyon hittem el, és még mindig meg tud lepni." Nem véletlenül: másutt nem nagyon jellemző, hogy a vasútállomás biztonsági őre szívélyesen érdeklődik utazása céljáról, eredeti lakóhelyéről - mint ahogy az sem, hogy a banki ügyintéző hölgy a kötelező feladaton túl további segítséget ajánljon különféle, de teljesen más asztalra tartozó iratok fénymásolásában vagy ügyintézésekben magánszorgalomból. Mint ahogy az sem, hogy külön ebből a célból alkalmazott táblás őr vigyázza az iskolások átkelését a kertvárosi zebrákon. Ráadásul a pozitív attitűd a dolgos hétköznapokat is áthatja.

"Az ausztrál munkahelyeken mindenki nagyon könnyed, laza ugyanakkor precíz és pontos is, a feladatokat el kell végezni. Furkálódni, simliskedni, más kárára taktikázni itt nem divat és nincs is rá szükség: ehelyett inkább biztos pozícióban, anyagilag megbecsültnek érezheti magát az ember, ha jól dolgozik. Itt nem csak eredményt várnak, hanem be is fektetnek a dolgozók képzésébe: ha a vezetőség szerint a bányamérnöknek új szoftvert kell megtanulni használni, minden további nélkül beiskolázzák a szükséges tanfolyamokra. Érdekes, hogy amennyire lazák, sokszor legalább annyira bürokratikusak is.

Nemrégiben például felborult egy 38 ezer liter kapacitású locsoló kocsi. Erre kivonult a helyszínre egy komplett vizsgálóbizottság, hatástanulmányokkal, biztonsági intézkedésekkel, tervekkel felvértezve, jó hosszú időre felfüggesztve ezzel a termelést." A munkahelyeken emellett teljesen bevett gyakorlat a szúrópróbaszerű alkoholtesztek végzése is a dolgozók körében. Márk mindenesetre nem panaszkodhat: amióta jelenlegi pozíciójában dolgozik, rendszeresen csábítanák a fejvadászok különféle állásajánlataikkal.

Nem olcsó az élet, de jól keres

Márk a pozitívumok mellett azért azt sem szeretné elhallgatni, hogy a megélhetés költségei bizony borsosak a kontinensen. A fiatalember például egyedül, havi 1200 dollárért bérel egy tengerparti házat: igaz, ez azért megoldható az évi átlagosan bruttó 100-140 ezer dolláros mérnökfizetésekből. Ausztráliában ráadásul nem is könnyű albérlethez jutni: a bérlés-kiadást szinte egytől-egyig ingatlanügynökségek intézik, akiknél a lakhatást keresőknek szabályos, többoldalas pályázatot is kell benyújtaniuk az igényléskor. A rezsiköltségekre pluszban 200-300 dollárt kell még fordítani: igaz, az élelmiszerárakban a hazai boltok kínálatát alapul véve nem nagyon lehet felfedezni különbséget. A fiatalember mindenesetre úgy érzi, megtalálta kint a számítását. Olyannyira, hogy még legalább 10 évet tervez eltölteni a koalák és a kenguruk földjén. Ebbe a tervei szerint még egy MBA - menedzseri diploma - amelyet aztán a világ bármely pontján sikeresen kamatoztathat - is beleférhet.

Takács Gabriella, 2012. november 5.