Kapós a magyar mérnök Németországban
2019. 01. 01.Májusban nyílik a német álláspiac, ami azt jelenti, munkavállalási engedély beszerzése nélkül dolgozhatnak a magyarok. Különösen jók az esélyek villamosmérnöki diplomával, ahogyan azt Molnár Pál, egy 26 éves fiatalember példája mutatja. Pál frissdiplomásként jutott ki Németországba, most egy energetikai cégnél dolgozik Nürnbergben. Úgy érzi, megtalálta számítását. Külföldi munkavállalásról szóló portrésorozatunkat vele folytatjuk.

A fiatalember a diplomaosztó után indult útnak - noha eredeti terveiben nem szerepelt a külföldi munkavállalás. Pált egy ”ismerős ismerőse” kereste meg - aki ekkor már több évtizede dolgozott kint a németországi vállalatnál.
Itthon is lett volna állása
”Előtte azért nem gondolkodtam a külföldi munkavállalásban, mert villamosmérnökként még Magyarországon is keresett a diplománk. Mindegyik csoporttársamnak volt munkahelye, mire befejezte az egyetemet. Nekem is alakulóban volt már egy hazai állás, amelyet végül a német munka miatt kellett visszautasítanom. Úgy éreztem ugyanis, hogy frissdiplomásként, 23 évesen, függetlenül, még család nélkül életem legnagyobb ostobasága lenne kihagyni egy ilyen nagyszerű lehetőséget. Forintban hétszámjegyűnek megfelelő fizetést, ami akkor kilátásban volt, még kint sem nagyon adnak pályakezdő mérnököknek.”
Belerázódott a német be is
Pál nem tétovázott - egyből elküldte angol nyelvű önéletrajzát a megadott e-mail címre és felvette a kapcsolatot a kinti munkaközvetítővel. Németül ekkor még nagyon keveset tudott, ám később, a munkahelyen az angol nyelvű kommunikáció fokozatos felváltásával kénytelen volt hamar belerázódni. A közvetítő cég azonnal felhívta. Néhány nap múlva már lezajlott az első háromnegyed órás telefoninterjú, amelyet két héten belül személyes találkozás is követett. Pál így végső soron a kapcsolatfelvételtől számított néhány héten belül már kint dolgozott Németországban. ”Fizették a kiutazást, mindent megtettek a lehetséges jelöltekért, felívelőben volt akkortájt terület. Szerencsém is volt annyiban, hogy még épp a válság kirobbanása előtt jutottam ki. A hivatalos ügyintézésekkel sem akadt gondom, minden ilyesmit a kinti munkaközvetítő intézett.”
Izgalmasabb feladatra vágyott, így Nürnbergbe váltott
A válság kirobbanásakor, 2008 őszén aztán hirtelen minden bizonytalannak tűnt - félő volt, hogy az ostor végül a legfiatalabb korosztályon csattan. Így aztán hamarosan elkezdte feltérképezni az új lehetőségeket - természetesen még az előző munkahelye megléte mellett kezdett 7-8 hónapig tartó álláskeresésbe. Igaz, ebben a szakmai motiváció és érdeklődés is szerepet játszott. ”Az elbocsátás végül is 10 százalék alatt maradt-így a 10 ezer fős cégnél a mi 50 fős részlegünkről csak 3-4 embert küldtek el. Én viszont amúgy is váltani szerettem volna, mert az ottani feladatok igazából nem nagyon hoztak lázba. Most a tervezés mellett már projektmenedzsmenttel is foglalkozom.” A cégnél egyébként a szállásról is gondoskodnak.
”Az Areva havi 260 euróval (70 ezer forint) járul hozzá a lakhatási költségekhez. Mivel ebből az összegből itt legfeljebb egy szobát lehetne bérelni, a barátnőmmel kiegészítjük a támogatáson felüli résszel. 400-500 euróból (110-140 ezer forint) itt már lehet egy színvonalas, 50-60 négyzetméter körüli lakást bérelni. Könnyebb is ekkora alapterületen fogadni például a rokonokat, amikor látogatóba jönnek.”
A legkeresettebbek a mérnökök és a szakmunkások
Pál elégedett a németországi munkakörülményekkel és azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a piac a mérnököknek kínál. Más szakmákban már kedvezőtlenebb a helyzet, teszi hozzá. ”Ahogy látom, a mérnököknek és a szakmunkásoknak éri meg igazán kijönni - de ott van például az utánam pár hónappal kiutazó barátnőm, aki közgazdász diplomájával gyakorlatilag 2 és fél év után talált megfelelő állást, speciális nyelvtudásának köszönhetően. Most egy marketinges cég magyar nyelvű kapcsolattartójaként dolgozik.”
Nincs felesleges stressz
Pozitívum a németországi létben, hogy Pál számára a mindennapok nyugodtan telnek. ”Ahogy tapasztaltam, az emberek sokkal diplomatikusabbak, kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak szinte bármely helyzetben. Nincs felesleges stressz, hajszoltság, ordibálás. Itt is vannak persze szoros határidők, meg alkalmanként feszültségeket előidéző költségkeretek, de nem olyan vérre menően, mint ahogy a hazai munkahelyek kapcsán lehet néha hallani.
További pozitívum, hogy itt mindenki csak olyan munkát vállal el vagy olyanra ad megbízást, amelyről biztosan tudja, hogy el tudja végezni és valóban ki is tudja fizetni. Nincs inkorrektség, ügyeskedés, és az sem fordulhat elő, hogy valakinek várnia kelljen a fizetésére valamilyen csúszás vagy más, előre nem látott körülmények miatt.”
Jól tervezik az időbeosztást, kifizetik a túlórát
Nem jellemző emellett a szervezetlenség, nincsenek felesleges vagy kifizetetlen túlórák sem. ”Jól tervezhető az időbeosztás - így aztán munkát sem kellett soha hazavinnem. Egyáltalán nem jellemző az irodából késő este még mindig kiszűrődő világítás, a túlórázás. Az iroda épülete például reggel 6-tól este 20-ig tart nyitva, de este 18 óra magasságában már egy teremtett lelket sem lehet látni az épületben.” A fiatalember egyébként rugalmas időbeosztásban dolgozik. Korán kelőként általában reggel fél 7-7 körül már bent van- így 16 óra körül távozhat is a munkahelyről. Sőt, pénteken 11 órakor általában már úton van hazafelé-kivéve néhány extrém esetet, amikor szigorúan tartani kell néhány sürgős határidőt. A német cégek amúgy is odafigyelnek arra, hogy a dolgozóknak legyen elegendő idejük feltöltődni. ”A vezetőség eleve úgy áll hozzá, hogy 1 hét szabadság nem szabadság. Az igazi szabadság 2 vagy 3 hétnél kezdődik, de még a 3 vagy 4 hetes sem ritkaság.”
A németek törvénytisztelőek
A fiatalember az élet egyéb területein is teljesen más szemléletmóddal találkozott. ”Elképzelhetetlen például a simliskedés, az ügyeskedés, a kiskapuk folyamatos keresése. Törvénytisztelőbbek is a németek. Eszükbe sem jutna például illegálisan filmeket letölteni vagy nem eredeti szoftvereket használni. Nyilván ebben az életszínvonal, a kiszámíthatóság is nagy szerepet játszik. Itt nem nagyon éreznek meg az emberek egy átszámítva néhány 10 ezer forintra rúgó kiadást, amit például egy szoftver ára jelenthet - miközben van olyan magyar család is, akinél ez az összeg akár félhavi kosztpénzzel egyenértékű.”
Pál mindent egybevetve remekül érzi magát Németországban. Karrierút, pénzügyek vonatkozásában is teljes mértékben megtalálta a számítását, így egyelőre maradna - de nem tudni még, mit hoz a jövő. A fiatalember barátnője már inkább hajlik rá, hogy a majdani gyermekvállalásra már Magyarországon kerítsenek sort...
Takács Gabriella, 2011. március 25.