Így ne keress állást - különös sztorik, amatőr pályázók

Műszakvezetői állásra pályázott egy fiatalember. Az első akadályokat gördülékenyen vette. Már az állásinterjú utolsó fordulójában járt, amikor a fejvadász ismertette a cég által felkínált fizetési konstrukciót. A fiatalember erre az azonnali válaszadás vagy gondolkodási idő kérése helyett azonnal mobiltelefont ragadott, hogy feleségével is részletesen egyeztesse a kapott ajánlatot - mindezt az állásinterjú kellős közepén. Aztán végül nem őt választották a felkínált pozícióra. Egyrészt az interjúztató sem volt elragadtatva a pályázó rögtönzésétől: másrészt az állásinterjú alatt feltárcsázott feleség is meglehetősen csekélynek érezte a pozícióért felkínált összeget, így mindvégig azon volt, hogy lebeszélje férjét a felkínált munkalehetőségről.

Amikor a túlbuzgó anyuka menedzselné a fiát az állásexpón

Mindemellett nem egyedi eset, hogy az álláskereső szerettei, családtagjai szeretnék menedzselni hozzátartozójuk karrierjét. Az, hogy próbálkozásuk esetleg többet árt, mint használ a pályázónak, már fel sem merül. Egy frissdiplomás mérnök édesanyja például standról standra járva igyekezett az egyik nagy állásbörzén meggyőzni a nagyvállalatokat arról, hogy az ő fia a legjobb. Az elfogult édesanya természetesen azt is sietett leszögezni, hogy az épp PhD szakdolgozata készítésén fáradozó ifjú tehetség bokros teendői miatt úgysem ér majd rá részt venni az állásinterjún - de erre egy ilyen ígéretes pályázónak úgy sincsen szüksége, mert látatlanban is meggyőző lesz pusztán az önéletrajza alapján. A HR viszont nem így gondolta. Ugyanis diplomatikusan azért arra kérték a buzgó édesanyát, hogy a fiatalember majdani jelentkezése során azért tartsa szem előtt a pályázás hagyományos módszereit is. Az "oroszlánanya" esete korántsem egyedi - egy másik alkalommal már egy buzgó anyós kezdett álláskeresésbe és kapcsolatépítésbe a külföldi munkavállalásból hamarosan hazatérő veje érdekében.

Az első munkanapon szembesült a nettóval

Arra is van példa, hogy a munkavállaló első napján szembesül azzal, hogy neki ez így mégsem jó. Egy diplomás munkakörre pályázó fiatalember már alá is írta a munkaszerződését: ám azzal már csak utólag, épp az első munkanapján szembesült, hogy az akkor még hatályos adózási szabályoknak megfelelően 36 százalékos kulccsal fog majd adózni. Az úriember ezen annyira megsértődött, hogy azonnal letette a tollat az íróasztalra, majd angolosan (de inkább sértődötten) távozott az irodából.

Öntudatos pénzügyes vonta kérdőre az interjúztatót

Szép számmal akadnak az állásvadászok között olyan pályázók is, akik szakmai szempontból maradéktalanul megfelelnek a cégek elvárásainak. Csak éppen az állásinterjúk szokásos menetével és külsőségeivel nincsenek kibékülve. Egy pénzügyi végzettségű fiatalembert például a folyamatosan rázúduló, ám általa teljesen feleslegesnek és körülményesnek ítélt kérdésözön hozott ki a sodrából. "Most mondják meg őszintén: azért tesznek fel nekem ilyen fura kérdéseket, mert igazából eszük ágában sincs felvenniük a meghirdetett állásra?"- szegezte lefegyverző őszinteséggel kérdését a meghökkent interjúztatónak. Nem is vették fel...

Takács Gabriella, 2012. szeptember 18.