Így éld túl a kudarcot álláskeresőként

A munkanélküliséget és az állásvesztést például azért sem érdemes kizárólag az álláskereső személyes kudarcaként megélni, mert bárki kerülhet ebbe a szituációba. Nem kell feltétlenül szakmai hiba hozzá, elég egy átszervezés, az elmaradó bevétel miatt leépítés.

Szintén nem ritka helyzet, amikor épp egy vagy több sikertelen állásinterjút követően érzi úgy az álláskereső, hogy menthetetlenül süllyed el a kudarcérzés és az önsajnálat keserű örvényében. Ilyenkor többnyire egymást kergetik a fejében a "Na, ez sem sikerült/Egy csődtömeg vagyok/Semmiben sem vagyok elég jó" és ehhez hasonló gondolatmenetek. Amivel a depresszió esélye is jócskán nőhet. Pedig ez általában távol áll a valóságtól. Mindössze csak az állásinterjú tartozik azok közé az élethelyzetek és kihívások közé, amelyeket nem árt már jó előre alaposan begyakorolni - hiszen minél rutinosabban indul neki az álláskereső egy-egy ilyen alkalomnak, annál nagyobb az esélye a sikerre.

Szerezz rutint az állásinterjúkon

Tanácsos ezért a lehangoltságba merülés és a probléma sokszori körbejárása helyett inkább megkérni egy-egy családtagot, barátot vagy ismerőst, hogy gyakorolja el velünk a karriermagazinból tanultak vagy az állásexpókon kapott instrukciók alapján az állásinterjúkat. Méghozzá az érkezéstől a búcsúzásig. Mindemellett - főleg olyan állásvadászokként, akik nincsenek lépéskényszerben és még meglévő pozícióból szeretnének váltani - nem árt gyakorlásként résztvenni olyan meghirdetett pozíciók állásinterjúin, amelyeket nem is szeretnének igazán megkapni. Tanulóként vagy diákmunkásként még inkább nyert ügye van az álláskeresőnek, hiszen itt állásinterjúk teljes sorát lehet alkalma végigjárni. A lényeg tehát a rutinszerzés...

Ne hibáztasd magadat, ha a cég nem válaszol

Ugyancsak gyakori kudarcérzettel töltheti el az álláskeresőket az állásinterjú után némaságba burkolózó cég. Továbbá a visszajelzések is: amelyekre gyakran heteket, hónapokat kell várniuk. Már ha egyáltalán megérkeznek...Sokan ilyenkor csak magukat hibáztatják a sikertelenségért már az első, visszajelzés nélkül eltelt napok után. Ám nem árt tudni: a pályázók kiértesítését azért nem elhanyagoló cégek reakciója gyakran egyéb háttérkörülményeken is múlhat. Nem kizárt például, hogy csak egy 2-4 hónap múlva esedékes projektjük miatt keresik épp most az akkor majd "hadra fogható" pályázókat. Így amint aktuális a keresés, értesítenek-nem arról van tehát szó, hogy a pályázóra nincs szükség. Amit nem árt szem előtt tartani: a pályázóknak visszajelzést adó cégek alapesetben általában 1-1,5 héten belül vissza szoktak jelezni. Így 1-1 eredményesnek gondolt pályázás után sem kell megállni, hanem folytatni kell az álláskeresést.

Mindig hozzáértőktől kérj tanácsot

Egyáltalán nem ritka, amikor valaki minden erejével koncentrálva, mástól kapott tanácsok alapján keres állást, mindhiába.

Hogy miért nem ér célba? Például azért, mert jószándékú, ám a területhez nem értő emberek instrukcióit szeretné vakon követni. Nemrégiben például egy adminisztratív, irodai munkát kereső hölgy is látszólag mindent megtett az eredményesség érdekében. Ám a CV-jét alaposabban átnézve, a pályázata bizony tele volt szarvashibákkal. "De hát én kértem segítséget! A volt magyartanárom nagyon jó az önéletrajzírásban!"-újságolta lelkesen. Csakhogy a tanárnő az önéletrajz nyelvhelyességi részén túl már tartalmilag és formailag nem tudott érdemben hasznos tanácsot adni.

Tanulság: mindig hozzáértőktől - például állásexpón HR-esektől, tanácsadóktól vagy a munkaügyi központokból kérjünk - tanácsot! Ők rendszerint ingyen biztosítják mindezt. Ám piacképes diplomával, szakmával, stabil anyagi háttérrel már egy profi karrier-tanácsadó szolgáltatása is hasznos lehet. Ők ugyan nem dolgoznak ingyen - de az álláskeresést a legapróbb mozzanatokig végigvevő szolgáltatások 15-20 ezer forintos ára kiváló álláshoz juttathat és megspórolhat több havi, teljesen hiábavaló keresgélést.

Takács Gabriella, 2014. december 8.